Swarovski karkötő, vízesés, minden, ami szem-szájnak ingere; avagy különlegességek az építészetben

Egy jó karriertervnek nem feltétlenül kiskorunkban kezdődik meg a felépítése, az alapjai. Persze a szerencsések már egész korán tisztában vannak azzal, hogy mit szeretnének csinálni, avagy tudnak válaszolni a kérdésre: Mi leszel, ha nagy leszel? Hogy őszinte legyek, én még most sem tudom, de ami biztos, hogy a boldog kifejezés benne van a jövő képemben és ez által a karriertervemben is.

Nagyon sok minden megfordult már a fejemben, hogy én mivel is szeretnék a későbbiekben foglalkozni. A lista elég hosszú, de most fel is sorolom valamennyit, amennyi eszembe jut. Az elképzelések a következők voltak: énekes, színésznő, buszsofőr, delfinidomár, stb.

De ahhoz, hogy jó munkája legyen valakinek, már jóval előbb el kell gondolkozni. Ehhez fontos egy biztos alap, ami nekem is szerencsére megadatott. Ide tartozik az, hogy jártam óvodába és a szüleim révén kaptam egy életszemléletet és rengeteg támogatást. Az óvoda és az iskola által persze szocializálódtam is, kapcsolatokat építettem; ezt jó időben elkezdeni, hiszen számos dolog függ az ismeretségtől is.

Az általános iskola elvégzése nagyon sok helyen feltétel ahhoz, hogy felvegyék az embert dolgozni, ez amolyan alapvető dolog és elengedhetetlen egy munkahelyhez. Itt tanuljuk meg az élet talán legfontosabb, ugyanakkor alapvető dolgait. Ilyen például az írás, olvasás, számolás, kisebb logikai gondolkodás elsajátítása, más emberekkel pedig együtt lenni, figyelni, rendes magatartást mutatni. Ugyanakkor egy karrierhez ennek még nagyon nincs hatása.

A gimnázium már erősen befolyásolhatja azt, hogy a későbbiekben merre is sodor minket a szél. Én egy gimnáziumba jártam, így mondhatni, hogy mindenből kaptam egy kicsit. Ez abból a szempontból jó, hogy elég széles körben tájékozott, tanult vagyok és amikor ide kerül az ember, akkor még  nagy valószínűséggel nincs is tisztában azzal, hogy mit szeretne majd csinálni. Természetesen vannak művészeti iskolák, kéttannyelvűek, szakközépiskolák, ahol már egy speciálisabb képzésben lehet része a tanulóknak. Ez főként akkor jó, ha valamiben például tehetségesek vagyunk vagy van már elképzelésünk arról, hogy mit akarunk csinálni, melyik egyetemen szeretnénk tovább tanulni.

Egyik nagyon fontos dolog, attól függetlenül, hogy hova jár az ember, hogy legyen érettségije. Nem hiszem, hogy ez dönti el, meg a jegyei valakiről, hogy okos-e az illető, intelligens-e, de ma már ez egy olyan papír, hogy szomorú, ha valakinek nincs, nem sikerül. A továbbtanuláshoz is szükséges és feltétel természetesen az érettségi megszerzése. Ha már van konkrét elképzelésünk arról, hogy mivel szeretnénk foglalkozni és tudjuk, hogy például ahhoz az egyetemen, ahová be szeretnénk kerülni, a matekot kell beszámítani, akkor már jó időben rá kell gyúrni erre a dologra, mert az érettségin nagyon sok minden múlik, azaz a pontokon.

Nos, nekem a gimnázium után dőlt el, hogy mivel is szeretnék foglalkozni. Az építészettel és az építőiparban helyezkedtem is el az egyetem után.

Na de ne szaladjunk így előre, elmesélem, hogy mi adta az ihletet, hogy engem az építészet érdekel.

A gimnázium során a családommal igen sokat jártunk wellnessezni hétvégén meg sokat is utaztunk. Így történt, hogy egyik alkalommal elmentünk a  fővárosba egy öt csillagos szállodába. Kívülről nem a legjobb adottságoknak örvendhetett az épület. Régi volt, mondhatni unalmas, semmi különlegest nem talált rajta az ember. Viszont hatalmas előnye az elhelyezkedése, hiszen egy Dana parti épületről beszélünk. Az árban úgy gondolom, hogy a kilátás is benne van, hiszen nem minden nap adatik meg az, hogy a kádból a Lánc-hídon lévő közlekedést, vagy a Dunán lévő hajókat szemléld. Ám itt ez adott. Azonban engem nem csak a kilátás varázsolt el.

Amikor beléptünk a szürke belvárosi épületbe, akkor egy hatalmas tér fogadott. Vagy tíz emeletes, de erre nem emlékszem pontosan sajnos és a lényeg az, hogy nincs beépítve az összes emelet. Úgy néz ki, mint a régi belvárosi, körfolyosós házak Budapesten. De ez annál sokkal nagyobb és sokkal lélegzetelállítóbb. Szerintem ez egy nagyszerű, nem mindennapi építészeti megoldást, amit ez a szálloda a magáénak tudhat. Rögtön elvarázsolt. A földszint közepén volt egy hatalmas könyvespolc, aminek csak a két szélén voltak könyvek, igazából egy hatalmas kapura emlékeztetett. De a közepe nem üres, azon nem lehetett átmenni. Egy swarovski kristályokkal díszített vízesés volt a két szél közt, mely a vízcseppek lefolyásának köszönhetően szinte egyfolytában csillogott. Maradandó élményt hagyott bennem, teljesen levett a lábamról ez az építészeti megoldás. A vízesés a swarovski kristályokkal beragyogta a teret és mivel a plafon tíz emeletnyire volt, úgy éreztem magam, hogy csak az egyém az épület, boldogsággal töltött el, hogy egy ilyen helyen lehetek.

Nem véletlenül mondják, hogy ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján. Igen, ez ennek a szállodának az esetében is teljesen igaz.

Egy hónappal később volt a szülinapom és a szüleimtől kaptam egy swarovski karkötőt, ami nagyon nagyon szép volt és csillogott a napfényben. Ahogy megvillant rajta a fény, az eszembe jutott a szállodának az épülete, építészeti megoldása és akkor eldöntöttem, hogy én is ilyen szép, különleges dolgokat szeretnék megtervezni, létrehozni, felépíteni.

Így tehát a swarovski karkötőmnek és a szállodában tett látogatásunknak köszönhetően az építőiparban kötöttem ki és azóta is nagyon élvezem a szakmámat.