Próbafülke, trécselés, nyelviskola Budapest

clothing-650380_640A párom egyik barátjának az esküvőjére vagyunk hivatalosak. Mivel nem nagyon szoktunk ilyen helyre járni így muszáj lesz valami egyszerű, nem meleg, egyszerű nyári ruhát vásárolni.

Az esküvő

Anna, és Peti esküvője nyár közepén lesz, kicsivel több, mint egy hónap múlva. Mivel remélhetőleg jó idő lesz, így úgy tervezzük, hogy valami könnyed nyári ruhát vásárolunk rá. Nem igazán szoktam ruhát vásárolni, szeretem a megszokott ruháimat, így a nővéremet hívtam segítségül. Ő pedig mindig kapható egy kis vásárlásra. Neki a ruhatára is vagy háromszor akkora, mint az enyém.

Anna ruhája gyönyörű lesz, igaz élőben nem láttam, viszont képen igen. Gyönyörű hófehér, nem a hagyományos abroncsos ruha, hanem könnyed, nyárias, földig érő, selyem szerű, hímezve. Tényleg gyönyörű. Az esküvői díszlet, a levendula színeiben fog tükröződni, ugyanis ez Anna kedvenc virága. A csokra is levendulából, és valami fehér virágból lesz.

Szóval valami hasonló színt szeretnék én is, vagy legalábbis valami nyári világos, élénk színt.

A ruha vásárlás

A nővérem Dórci, mi csak így hívjuk, pénteken ér rá, így én is igyekeztem aznapra szabaddá tenni magamat. Amivel bajban vagyok, hogy járok egy nyelviskolába Budapesten, de pont aznap lenne órám. Na ezt majd megkérdezem még, hogy el tudom e halasztani, vagy mi van, ha aznap hiányozni fogok, bár szerintem különösebben senkit nem fog érdekelni, hiszen ha akarok megyek, ha nem, akkor nem, az én érdekem, ha már kifizettem, eljárjak, ez őket nem érdekli.

Szóval a péntek azt gondolom, hogy jó lesz. Még az is eszembe jutott, hogy előtte beülünk, eszünk egy jó pizzát valahol, és utána megyünk nézelődni.

A péntek

11 óra volt, mikor találkoztunk Dórcival a sétálóutca elején. Megbeszéltük előtte telefonon az ebéd ötletét, így az első utunk oda vezetett. Alig vártam, hogy egyek, már annyira kívántam azóta, hogy eszembe jutott az ötlet róla. Szerencsére nem voltak sokan, így gyorsan tudtunk rendelni a pincértől 2 üdítőt, és két pizzát. Még étlapra sem volt szükségünk, hiszen mindenkinek megvan a maga kedvence, így azt rendeltünk.

Ebéd után, bár dugig jól lakva, nekivágtunk a vásárlásnak. Erre azért gondolhattunk volna, hogy tele hassal nem lesz túl jó ruhákat próbálni, de hét ez van.

Szóval kell venni egy ruhát, ha az megvan, hozzá cipőt, mert az sincsen nagyon megfelelő. Nem igazán használok szandált, és magas sarkú cipőt sem, inkább olyan sportcipős típus vagyok, de abban mégsem mehetek.

Annyira tanácstalan voltam, hogy azt sem tudtam, hogy hosszú, vagy rövid szoknyát szeretnék. Ami biztos volt, hogy valami egybe részeset, és ha lehet, akkor lenvászon ruhát. Ezzel teljesen kis is akasztottam a nővéremet, hogy hogyan lehet valaki ennyire tanácstalan, és határozatlan. Hiába mondtam neki, ha meglátom a nagy őt ruhában, akkor tudni fogom, hogy melyik kell, tudja, hogy neki kell a dolgot a kezébe vennie, mert nem lesz ruhám. Már nagyon untam,mert minden helyen, össze vissza beszéltek a próbafülkéknél az emberek. Én nem is értem, miért ilyen nyíltak, és nem érdekli őket, hogy ki mit hall a másik életéről. Tudtam, hogy valaki, egy nyelviskolába jár Budapesten, vagy éppen elvált, vagy szakított valakivel. Hihetetlen tényleg!

Végül nem egy lila ruhát vásároltam, hanem egy fehér, földig érő ruhát, kék hímzéssel díszítve. Egyszerű, de nagyon csinos, és én választottam magamnak. Dórcinak egy szava sem lehet rá, hogy nem tudtam kiválasztani, még mondtam is neki. A ruha már megvolt, már csak a cipő kellett. Na ebben már nem voltam annyira jó, és már kedvem sem volt hozzá igazán. Ha valamihez nincs kedvem, akkor az nagyon nyögve nyelős is.

Úgy döntöttem, a 10 ruha bolt után, és a cipő bolt előtt megjutalmazom magunkat egy fagyival, vagy sütivel.

Talán délután 3 körül járhatott, amikor nekiindultunk a cipő keresésnek. Végül egy fehér csatos szandált tukmált rám a testvérem, sarokkal. Ha már egy földig érő ruhát vásároltam, nem vehetek fel lapos talpú cipőt hozzá, végül is igaza van. Na a lényeg, túlestünk a vásárláson. Persze, alig én nagy nehezen vettem egy ruhát, egy cipőt, és pár kiegészítőt, ő vett nem tudom hány felsőt, szoknyát, és nadrágot. Neki könnyebben megy ez a dolog. Még szerencse hogy nem megyünk minden héten esküvőre.