Bukósisak teszt az építkezésen

Ez a történet ugyan nem velem esett meg, hanem az egyetlen, drága kisöcsémmel, de bízom abban, hogy legalább annyira jól át tudom majd adni nektek, ahogy én hallottam tőle.

Van egy családi barátunk, aki évek óta energiatudatos épület felújításokkal foglalkozik. Kezdetben többnyire csak céges megkeresései voltak, majd ahogy Magyarországon is elterjedt a környezettudatosság fontossága, egyre több magánszemély is felkereste, hogy igénybe vegye szolgáltatásait. Mostanra már olyan szinten kinőtte magát a vállalkozása, hogy a nyári időszakban kénytelen plusz munkaerőt biztosítani, mert az állandó alkalmazottai már nem bírták az iramot.

Így történt, hogy az öcsém és néhány gimis haverja diákmunkásként beállt az építkezésekre dolgozni. Nagyon szerették ezt a munkát, mert azon túl, hogy így rendesen megszedhették magukat nyár végére, még ráadásul együtt is lehettek és naphosszat csak viccelődhettek, és ugrathatták egymást.

Ilyen jó kedélyűen indult az a nap is, amikor egy Budapest melletti kisvárosba igyekeztek egy családi ház külső burkolását befejezni. Mivel öcsém előző éjszaka sikeresen megjavította a hosszú ideje betegeskedő motorját, ezért elhatározta, hogy másnap nem a melós kocsival és a cimboráival fog utazni, hanem leteszteli, hogy hogy sikerült a szerelés, illetve kipróbálja az új bukósisakját, amit még a barátnőjétől kapott szülinapjára. A bukósisak már csak a mintázata miatt is érdekes volt, ugyanis egy vigyorgó koponya volt a fekete alapra festve az arca helyén.

Neki is vágott a néhány kilométeres útnak öcsém, és hát vigyorogva konstatálta, hogy a bukósisak megnevetteti a reggel, morcosan munkába igyekvő emberek többségét. Mikor megérkezett az építkezésre, a barátai is megerősítették afelől, hogy   eddigi életében ez a legjobb születésnapi ajándék, amit kapott. Leparkolt a járművel, majd beállt dolgozni a már régóta szorgoskodó haverok közé.

Nem sokkal ezt követően megérkezett Sanyi, a főnök, aki a tőle szokatlan módon ideges és gondterhelt volt. Hamar kiderült, hogy a rosszkedv valódi oka az, hogy délutánra látogatást ígértek a munkavédelemért felelős szervek részéről. Mindenkit felszólított, hogy az adott napon különösen ügyeljen a munkavédelmi szabályok betartására, különös tekintettel a védősisak használatára. Nagyjából ekkor döbbent rá öcsém, hogy az ő sisakja nincs is a helyszínen, mivel a motoron sokkal kisebb táskát csak tudott magával vinni, mint amit általában hordott. Így történhetett, hogy az egyik „legfeleslegesebb” eszközt otthon hagyta.

A főnök ezt nem hagyta annyiban, úgyhogy rászólt, hogy akkor legalább a bukósisakját vegye fel, és dolgozzon abban. Eleinte a srácok azt hitték, hogy csak viccel, de aztán kiderült, hogy teljesen komolyan gondolta, így öcsém a nap hátralevő részét a tűzforró fekete bukósisakban töltötte a perzselő napsugarak fényében fürdőzve. Az-az, hogy csak töltötte volna, ugyanis történt egy apró baleset.

A ház lakói közül az anyuka volt otthon a fél éves kisgyermekével, illetve az idős dédimama, aki már elég rosszul látott, de ennek ellenére gyakran szemmel tartotta a dolgozó ifjúságot a magasföldszinti ablakból kémlelődve. Drága kisöcsémnek nem is értem, hogy miért nem volt annyi esze, hogy a bukósisakon legalább a plexit felhúzza, de mivel ez a lépés kimaradt, így az idős néni könnyen összekeverhette a gonosz ördöggel. Történt ugyanis, hogy öcsém a ház mögül szaladt előre valamilyen eszközért, bukósisakban, és valamit érthetetlenül motyogva az orra alatt. A néni ezt a jelenetet látva viszont olyan rettenetesen megrémült, hogy az ablakpárkányon álló egyik agyagcserepes növényt, mesterlövészeket megszégyenítő pontossággal, az általa sátáni démonnak titulált öcsém fejére dobta.

Először mindenki megijedt, de szerencsére a bukósisak átment a teszten, és amint kiderült, hogy semmi komolyabb baja nincs Dávidnak, azonnal mindenki dőlt a nevetéstől. A néni, amikor megtudta, hogy milyen butaságot csinált, sűrű elnézéskérések közepette leszaladt a munkások közé egy nagy tálca süteménnyel, a megbocsájtásukban bízva.

A történetben az pedig slusszpoén, hogy a várva várt ellenőrzés tisztázatlan körülmények közt elhalasztódott másnapra, így az öcsém teljesen feleslegesen rohangált egész nap a csoda bukósisakjában.