Bárkivel megeshet

Még egyetemi éveim alatt esett meg velem, hogy volt szerencsém egy kicsit az építőiparban dolgozni. Mint mindenki, én is nekiindultam nyáron munkát keresni, de sajnos későn kezdtem, így nem találtam semmit. Viszont egyik ismerősöm egy építkezésen dolgozott, és szerencsére elkélt náluk a munkaerő. Nagyon jó volt, sok új dolgot ismerhettem meg. Jó érzés volt látni, ahogyan egyre nagyobb és nagyobb, végül teljesen kész lesz az épület, ami részben nekem köszönhető. Egyébként valami nagy irodaházat építettünk, legalábbis ennek készült.

Egész nyáron át dolgoztam, persze azért a szórakozásból és a pihenésből is kijutott jócskán. Mikor eljött a szeptember, fájó szívvel otthagytam ezt a remek csapatot. Hatalmas figurák voltak. Csoda, hogy egyáltalán egy tégla is a helyére került, hisz annyit nevettünk (legalábbis én), hogy dolgozni alig bírtam sokszor. Miután letudtam a vizsgaidőszakot január elején, volt még szabadon majdnem egy hónapom. Ekkor szintén elmentem hozzájuk dolgozni. Nem tudom eldönteni, hogy melyik volt a rosszabb, a 40 fokban dolgozni, vagy a mínusz 10-ben. Mondjuk a hideg ellen vastagon fel lehetett öltözni.

Tehát megint náluk dolgoztam. Egyik délután észrevették, hogy elfogyott a főnök kocsijából a fagyálló hűtőfolyadék. Ezt azonnal pótolni akarták, és mivel látták, amint a falat támasztom, engem küldtek erre a nemes feladatra. Hát elindultam, elmentem a legközelebbi autós boltba, és megvettem a folyadékot. Legalábbis azt hittem, hogy megvettem, ugyanis kiderült, hogy egyáltalán nem azt sikerült beszereznem. A boltban volt sok-sok polc, rengeteg cucc, olaj és minden egyéb. Én valamiért nem kértem az eladó segítségét, úgy gondoltam tudom melyik a fagyálló folyadék. Még a címkét se olvastam el (ezt nem tudom megmagyarázni). Lehet arra alapoztam, hogy gyerekkoromban, amikor apámmal mentünk el vásárolni hűtőfolyadékot, akkor pontosan így nézett ki, amit vettünk. Ezért gondoltam, hogy biztosan az az. De lehet, hogy már akkor sem az volt, csak nekem nem tűnt fel.

A többiek nagyon kedvesen fogadtak, körülbelül egy héten keresztül kellett hallgatnom, hogy nem sikerült fagyálló hűtőfolyadékot vennem. Meg azt, hogy bármilyen nehéz matematikai képletet kiszámolok, de fagyállót, azt nem tudok venni. Persze utána visszamentünk az egyik kollégámmal, aki megmutatta, hogy melyik is az. De akkor mit vettem én? Már nem emlékszem pontosan, valami más volt, de mentségemre szóljon, hasonló folyadék volt. Igazából olyan kínosan éreztem magam, hogy nem jegyeztem meg. A főnök is értesült az esetről, és szintén szívni kezdte a vérem. Fantasztikus érzés volt. 1 hét után megígérték, hogy leállnak vele. Úgy tűnt le is álltak.

Egyik reggel azonban, miután megérkeztünk a helyszínre, elkezdtünk kipakolni az autókból. Megkértek, hogy vigyek oda valami szerszámot, ami a fehér kocsi hátuljában volt. „Oké, persze.” Odaértem, kinyitottam a hátulját, és az teljesen meg volt pakolva fagyálló hűtőfolyadékkal. Mindenki úgy elkezdett röhögni, hogy majdnem kiejtették, ami a kezükben volt. „Köszi,.hu srácok, nagyon rendesek vagytok!” Ezek után már vágytam vissza a suliba. Persze azért én is röhögtem velük együtt, nem volt semmi harag. Csak egy idő után unalmas volt.

Na de itt még mindig nem ért véget a sztori! Miért is lenne vége? Mikor sikerült megszereznem a diplomámat 2 évvel később, ugyebár sok ismerősöm gratulált. Volt, aki személyesen, volt, aki írt üzenetet. Kaptam néhányuktól kis apróságot is, az 5 év kitartó munkámért, meg stb. Találkoztam azzal az ismerősömmel is, akinek köszönhetően dolgoztam az építkezésen (a családomnak közeli barátja). Tőle is kaptam valamit. Nem tudtam mi az, be volt csomagolva dobozba. Izgatottan felbontottam, és mi volt benne? Na? Kitaláljátok? Hát persze, hogy fagyálló hűtőfolyadék. Ehhez egyszerűen nem tudtam mit hozzászólni. Csak nevettem, ahogy ő is. Viszont annak ellenére, hogy poénnak szánt ajándék volt, télen tökéletesen fel tudtam használni a saját autómban.

Hát így telt rövid tapasztalatom az építőiparban. Mi a tanulság? Mindig nézzük meg, mit veszünk.